Hideg volt a nappaliban reggel hatkor. A kávé meleg volt, én pedig nagyon fáradt. Meg akartam halni. Hétkor még hidegebb volt, a kávém jeges, és teljesen kimerültem. Fél órával később melegség vett körül, sütött a nap és tele voltam energiával. Megöleltem a barátomat és könnyeztem. Boldog voltam! Megmenekültem!
Serdülőkoromban mást sem akartam, mint utazni. Egyetemi éveim alatt arról álmodtam, hogy bejárom a világot. Moszkvában tanultam közgazdaságtant és nyelveket, távoli vidékekről szóló könyveket olvastam. Utazni akartam. A nagyapám volt ilyen. A következő 23 évben több mint 23 országba vitt el a munkám, több mint 8 évet éltem külföldön. Azt gondoltam: „Ez igen!" Ránéztem az önéletrajzomra és le voltam nyűgözve magamtól. A tudatom mélyében volt egy félelmem: mi lesz, ha elkapnak, és rájönnek, nem is vagyok olyan okos... Ilyenkor azzal bátorítottam magam: „Keményen és jól dolgozol, megérdemelted ezt a karriert!"
2005-ben a csúcson, egy nemzetközi nagyvállalat pénzügyi-adminisztrációs-emberi erőforrás-biztonsági-törvényességi-ésatöbbi igazgatója voltam. Nagy autóm, nagy házam és nagy fizetésem volt. Volt egy csodálatos feleségem, akit elhanyagoltam, pedig Izabellát szeretem attól a pillanattól, hogy összetalálkoztunk. Sokat ittam, de az alkohol egyre több fájdalommal járt, fejfájással meg ilyesmivel. Izabella akkortájt lett terhes, amikor az ital nem ízlett már. Én pedig a volt barátnőmet látogattam és megcsaltam feleségemet. Biztos voltam benne, hogy ez így rendben van, a körülöttem lévő világ ezt megerősítette. Feleségemet pedig egy már majdnem barátom csábította el.
Egy éjszaka álmomban feleségemet és majdnem barátomat láttam ülni egy szép hegyen, virágok között. Ő a szemembe nézett és azt mondta: „Igen, igaz." Saját kiáltásomra ébredtem. És Izabella is.
Megbeszéltük: öngyilkosok nem leszünk, hiszen ott vannak a gyerekek. El sem válunk, ugyanezért. Szeretjük egymást, megcsúsztunk, de megoldjuk! Csodás érzés volt ez! Két napig. Aztán elkezdtem gyilkolni magamat, magamra mutogattam. Egy éjszaka, fájdalmas beszélgetések után Izabella meglátogatta barátját, Hajnalkát. Három óra múlva otthon volt. Azt mondta, találkozott Istennel, jól van, és megy aludni. Nyugodt volt. Én nem. Másnap én mentem Hajnalka férjéhez, Zolihoz, barátomhoz, reggel hatkor. Azt mondta, az a bajom, hogy nem tudok megbocsátani Izabellának és magamnak sem. Beszélt a Bibliáról, a bűnről, Jézusról, és az igazi megbocsátásról. Akkor reggel megértettem és elfogadtam Jézus áldozatát, és úgy éreztem, újra születtem.
Megváltozott az életem. Egészségesen élek, kerülök mindent, ami káros testemnek és lelkemnek. Minden párnak, aki a világ kihívásaival és a hűtlenséggel küzd, el akarom mondani a történetemet: egy fiatal párnak sem kell odajutnia, ahová mi jutottunk. Elkerülhetik a fájdalmat, azt, hogy megbántsák, akit a legjobban szeretnek. Csak meg kell ismerniük Jézus történetét, aki szeretett és szeret minket, feltételek nélkül.