Félelemben és bizonytalanságban nőttem fel. Az édesapám vagy nem is volt otthon, vagy részeg volt. Általában az édesanyám is elment valahová. Túlóráznia kellett, hogy elegendő pénzt keressen négy gyermekére és a lakásunk bérleti díjára. Sokszor féltem attól, hogy valami szörnyűség fog történni a szüleimmel, és teljesen egyedül maradok. Ezért mindenkinek bizonyítani akartam, hogy jó gyerek vagyok, hogy ne hagyjanak magamra. Mindenkit meg akartam győzni arról, hogy jó kisfiú vagyok akit érdemes szeretni.

Hogy betöltsem az ürességet és bizonytalanságot az életemben és hogy különleges legyek, a gyermekkorom nagy részében keményen sportoltam. Különösen baseballban és kosárlabdában voltam nagyon ügyes,és sok dicséretet kaptam másoktól a sikereimért. A gimnázium utolsó évében túl alacsonynak bizonyultam, hogy kosárlabdázhassak. Ezért helyette elkezdtem repülő órákat venni. Még abban az évben megszereztem a pilóta jogosítványt. Ettől persze nagyon különlegesnek tűntem, sőt, egy kissé felsőbbrendűnek is a társaim szemében. Még egy csinos barátnőt is találtam, aki repülőleckéket szeretett volna venni tőlem!

Amikor főiskolára kezdtem járni, már nem engedhettem meg magamnak a tandíjat és a repülést is, úgyhogy csatlakoztam egy nagyra értékelt főiskolai klubhoz. Attól, hogy hozzájuk tartozhattam, ismét különlegesnek éreztem magam. Nagyon jól éreztem magamat közöttük, mert közéjük tartoztam és elfogadtak. Sajnos, hamar rá kellett jönnöm, hogy nem tudom a tagsági díjat fizetni. Minden hónapban nagyon megszégyenültem, mikor a nevemet egy listán láttam, amelyre a nemfizető tagokat tették. Bár titkoltam, egyre mélyebben meggyőződtem arról, hogy értéktelen vagyok.

Ebben az időben kezdett néhány barátom arról beszélni, hogy Isten szeret engem, és törődik velem akkor is, ha én a magam szemében értéktelen vagyok és nem nem tudom elérni, hogy mások szeressenek és tiszteljenek. Elmagyarázták nekem, hogy Jézus azért halt meg a kereszten, hogy az én bűneimért kifizesse az árat, és örök életet akar adni, ha egyszerűen csak hiszek, és befogadom Őt a szívembe. Hat hónapi küszködés után végül elfogadtam Krisztust mint Megváltót.

Nemsokára találkoztam egy hívővel, aki segített megérteni, hogy amikor Krisztus a szívembe költözött, egyúttal megbocsátotta a bűneimet és örök életet adott- mindezt ingyen ajándékként- és nem azért, mert én méltóvá lettem valamiképpen rá. Az életem fokozatosan megváltozott. Ahelyett, hogy bulikra jártam és ott részegre ittam magam, elkezdtem keresni a valóban értékes kapcsolatokat másokkal. Az életem célja változott meg. Istent akartam követni és másokat is megismertetni Vele. Felfedeztem, hogy biztonságban érezhetem magamat az Ő feltétlen szeretetében. Még mindig sok gyengeséget és problémát látok az életemben. Még mindig szeretnék jól teljesíteni, de tudom hogy Isten akkor is elégedett velem, ha kudarcot vallok. Nem kell mások szemében különlegesnek tűnnöm. Már különleges vagyok, mert Isten szeret engem.

Danny