Ismét a sötétben voltam. Az ikertestvérem, akivel közös volt a szobánk, mindig könnyen elaludt. Vele szerettem nap közben birkózni, a magányos éjszakai küzdelmektől viszont rettegtem. A sötétből olyan súlyos gondolatok törtek rám, mint: „Mi lenne velem, ha meghalnék ma éjszaka?" Nem akartam meghalni, de ami igazán ijesztőnek tűnt a halállal kapcsolatban, az az, hogy nem lehetett tudni, mi következik utána. Egy különösen nehéz éjszaka után, amikor sokáig nem tudtam elaludni, odamentem anyukámhoz reggel a konyhában.