Tizenhat évesen levontam két világos következtetést: az élet unalmas, és az élet igazságtalan. Elvégzem az egyetemet, dolgozni megyek, összeházasodom valakivel, gyerekeket szülök, megöregszem és meghalok. Az élet unalmas. Pedig az enyém még jobb volt, mint a legtöbbeké. Jó családom volt, jó jegyeim voltak, és megvolt rá a lehetőségem, hogy egyetemen tanuljak. De tudtam, hogy a barátaim többsége gyári munkásként fogja végezni. Az élet igazságtalan.

Ha Szaúd Arábiában születtél volna, most az Iszlámról lennél ugyanígy meggyőződve” – válaszolt egy barátom.  Az igaz, hogy gyerekkorom óta Jézust követtem, de ettől még nem lett igaz, vagy hamis.  „Mit kezdjek a kétségekkel?” – kérdeztem a pásztoromat.