Apám a Kommunista Párt tagja volt. Mivel láttam, milyen sok előnnyel jár ez a családunk számára, arra gondoltam, hogy a kommunizmus olyasmi, amiért érdemes lenne élnem. Részt akartam benne venni, tehát középiskolás koromban kommunista ifjúsági vezető lettem... Úgy éreztem, a küldetésemet teljesítem, egészen az 199-es román forradalomig, amikor a kommunizmus megbukott, és vele együtt az én „dicsőséges" jövőm is.